- Íme, a ciszterci nővérek Regina Mundi monostora alapításának és – Isten kegyelméből – kibontakozásának rövid története.

- Magyarországon a XII. és XIII. században mintegy húsz ciszterci férfi és négy női monostor létezett. Háborúk, a történelem viharai, török-tatár támadások vetettek véget életüknek. Csak a török megszállás megszűnése után, a XVII. században, Zircen kezdődött el újra a ciszterci élet. A zirci ciszterci atyák az idők folyamán vállalták az ország öt középiskolájának vezetését és biztosították annak tanári karát. A zirci apátságban a II. világháború végén kb. ötven fiatal szerzetes teológiai és monasztikus képzése folyt.

- Zirc monasztikus élete, az ünnepélyes liturgia fiatal lányokat is vonzott. Felébredt bennük a vágy a magyar ciszterci női monasztikus élet újjáélesztésére. Naszályi Emil atya, teológiai doktor és professzor, novíciusmester, a zirci kórus vezetője, a Mária Kongregáció prézese felfigyelt a Szentlélek halk szavára és foglalkozott az Isten hívását érző lányokkal. Bölcs előrelátással és kitartással egyengette útjukat, a Lélektől sugallt terv megvalósulását. 1944. augusztus 20-án vitte a zirci apáti tanács elé egy női monostor lehetőségének a kérdését. A konvent a ciszterci női alapítást elvileg elfogadta, de az anyagi támogatást a gazdasági nehézségek miatt visszautasította. Endrédy Vendel zirci apátúr akkor Emil atyára bízta az új ciszterci női közösség életének egész felelősségét és 1944. szeptember 8-án az első hét jelentkezőt a Rend imaközösségéhez kapcsolta.

- A második világháború befejeztével Magyarország romokban hevert és megszállták a szovjet csapatok. 1945 tavaszán a földreform következtében Zirctől elvették minden földjét és birtokát. Az új konvent alapítására készülő lányok közössége az államtól kapott 50 hold földet, melyen volt egy tető nélküli lóistálló egy kisebb juhakollal, amelyben szovjet katonák tanyáztak. Az első jelentkezők 1945. június 11-én költöztek be ideiglenes lakhelyükre, a nagyesztergári plébános által felajánlott kis falusi házba. Ezzel megkezdődött a közösségi élet. Emil atya édesanyjával a nagyesztergári plébániára költözött. Kora hajnalban volt a szentmise, hogy Emil atya egy órai gyaloglás után 8 órára beérjen Zircre, vezetni a konventmise kórusát, folytatni a novíciusok és klerikusok teológiai képzését az apátságban.

- A lányok közben dolgoztak a földeken, imádkozva-énekelve vonultak ki a teljesen elhanyagolt 50 hold megművelésére. Délre Emil atya visszaérkezett Zircről, hozta nekik a kenyeret-levest, de lelki táplálékról is gondoskodva az alakulásukhoz szükséges képzést és tanítást is megadta nekik. A fák alatt letelepedve énekelték a zsoltárokat és tanulták a zsolozsmázás módját. Emil atya, miközben teljes aktivitással folytatta munkáját Zircen, azon is fáradozott, hogy új közössége életlehetőségét is megteremtse: mindenét eladta, értékes hanglemezeit, könyveit..., lelkigyakorlatokat tartott szerte az országban.

- 1945. szeptember 28-a fontos nap volt a kis közösség életében, imádkozva és szigorú szilenciumban várták a fejleményeket. Mivel Rómával lehetetlen volt kapcsolatot tartani, a zirci alperjel felkereste a veszprémi püspököt, Mindszenty Józsefet, azzal a kéréssel, hogy egyházmegyei jogú szerzetesközösségként alapítsa meg a REGINA MUNDI ciszterci női monostort. Mindszenty József, az akkor már Esztergomba kinevezett hercegprímás, az alapítási okmányt 1945. szeptember 29-én, Szent Mihály arkangyal, a veszprémi egyházmegye patrónusa ünnepén állította ki és az új alapítás felügyeletét a zirci apátra ruházta. Naszályi Emil atya terve sikerült, és a történelmi helyzet következtében 20 évvel később, 1965-ben a Szentszék REGINA MUNDI monostorát a Ciszterci Rendbe „pleno jure” bekebelezte.

- A mezei munkák befejeztével egyre közeledett a jelentkezők számára a beöltözés napja. Advent I. vasárnapjától kezdve a nagyesztergári kis falusi ház egyszerű oratóriumában már ünnepélyesen énekelték az egész zsolozsmát. A fiatal lányokat a szerzetesi ruha felöltésének nagy eseményére Emil atya 8 napos lelkigyakorlattal készítette fel, melynek témája a Salve Regina volt, hogy ők Királynőjüknek igazi leányai lehessenek. 1945. december 16-án, Gaudete vasárnapon a zsúfolásig megtelt nagyesztergári templomban az első tizenegy nővér Endrédy Vendel zirci apátúr kezéből magára öltötte a Rend fehér ruháját. 300 éve halt meg az utolsó, törököktől elűzött magyar ciszterci apáca...

- A kemény tél szünetet jelentett a mezei munkákban, de az új közösség napirendje ugyancsak telített volt. Hajnali kettőkor keltek, a Matutinumot énekelték, egy szünet után, napfölkeltekor került sor a Laudesre, ezt követte a kapitulum és a szentmise. Emil atya órákat adott liturgiából, gregorián énekből, latinból; de ő tanította a rendtörténetet, aszketikát, egyházjogot is és sok időt szenteltek a zsoltárok tanulmányozásának. Mindennap olvasták a Regulát és Emil atya azt mindennap magyarázta. Napközben a szükséges házi munkával foglalkoztak a nővérek, és liturgikus ruhák és felszerelések tervezésével és elkészítésével.

- Tavasszal újra elkezdődött a mezei munka. Emil atyának sikerült elérnie, hogy földet traktorok szántsák föl. A nővérek munkáját Emil atya állami normák alapján ellenőrizte, hogy teljesítményük megfeleljen az előírt állami követelményeknek.

- Ennek a nyárnak fontos feladata volt a tető nélküli lóistálló lakható házzá alakítása. Emil atya ledöntötte a közbenső falakat, a nővérek hordták el a törmeléket. A közösség – félve attól, hogy a szovjet katonák elfoglalják az épülő házat – elhatározta, hogy beköltözik a félkész épületbe. 1946. június 24-e, Keresztelő Szent János születésének ünnepe volt az a nap, amikor a nővérek körmenetben vitt kereszttel kimentek a földjükre. De egyetlen katonát nem találtak ott, az oroszok elvonultak. Emil atya, hogy ki tudja fizetni a kőműveseket, a palatetőt és a még szükséges munkákat, elment pénzt keresni. A kert és a földek terméséből is sokat eladtak, és mire beköszöntött a tél, tető volt a nővérek feje fölött, és ajtók-ablakok díszlettek a tátongó lyukak helyén. A rendbe hozott monostort ekkor nevezték el Bakonyboldogasszonynak.

- 1946. december 17-én az alapító nővérek 3 évre szóló fogadalmat tettek és perjelnőnek megválasztották Punk M. Gemmát, a legfiatalabbat a közösségből, aki akkor 19 éves volt. Az elkövetkezendő évek a csendes, harmonikus fejlődés évei voltak. A nővérek keményen dolgoztak, szegények voltak, kiegyensúlyozottak és boldogok. Emil atya megnyitotta előttük az egyszerű ciszterci életeszmény távlatait, nem csupán szavával, hanem egész lényével és élete példájával.

- 1949 májusában a REGINA MUNDI a Somogyba küldött egy kis csoportot új monostor alapítására, melynek neve egy régi magyar ciszterci női monostorról: B.M.V. de Sancta Maria Magdalena, magyarosan: Somogyboldogasszony. A perjelnő Hedvig sr. volt.

- 1949. december 17-én a REGINA MUNDI első nővérei örök fogadalmat tettek és egész életre szóló elöljárójuknak megválasztották M. Gemma perjelnőt. Az új konvent monasztikus struktúrája immár teljesen realizálódott.

- 1950 nyarán fekete felhők vonultak a magyar szerzetesélet egére. Éjszakánként teherautók álltak meg a monostorok és a különböző szerzetesközösségek házai előtt, az atyákat, testvéreket, nővéreket elhurcolták, a fiatalokat szétszórták. A sztálini rezsim kikényszerítette a püspöki kartól a szerzetesrendek feloszlatását, meghatározott csökkentett létszámmal csak három szerzetesrend tarthatott meg két-két iskolát. Ami a REGINA MUNDI-t illeti, házát és földjeit elvették, a nővéreket az újracsoportosulás tiltásával szétszórták. November 21-én, a Szűzanya bemutatásának ünnepén kellett az elöljáróknak és a még ott lévő két nővérnek végleg elhagynia a monostort. Búcsúzóul elénekelték a Salve Reginát, és a gyertyát nem oltották el... Távolodva szemlélték, hogy csonkig ég... Az érdi ház, amelybe 1951. február 2-án költözött Emil atya idős édesanyjával, M. Gemma és két sororral. Itt folytatták és innen vezették a nővérek több kis közösségét rejtettségben, illegalitásban a monasztikus eszmény megvalósításában. Baloldalon a világosabb színű háztető az eredeti kis épület első megnagyobbítását jelzi.

- A közösség – mondhatni – szinte megújult az elnyomásban. Emil atya kis csoportokra osztotta a közösséget; és civil ruhában, civil lakásban együtt maradtak, hogy így biztosítsák az istendicsérő zsolozsma folytonosságát. Hogy észrevétlenek maradjanak, a főváros árnyékában próbáltak eltűnni. Emil atya és Gemma anya Érden, Budapesttől 17 km-re vettek egy kis házat. 1951. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén egyszerű család látszatát keltve költözött be Emil atya az idős édesanyjával, és Gemma anya néhány nővérrel. Néhány hónapon át a földszinten laktak még a ház régi tulajdonosai, akik nagyon csodálkoztak, hogy hajnali 4-kor zörejeket hallanak az emeletről, de utána hosszú, néma csend. Ez az idő volt a zsolozsmáé, amelyet egészen halkan kellett mondani. Reggel 6 óra felé indultak aztán a nővérek a mindennapi munkára. Az érdi ház lett azoknak a nővéreknek is a találkozóhelye, mintegy „anyaháza”, akik másutt laktak, de a zsolozsmát ők is megszakítás nélkül folytatták lakásuk zárt ajtaja-ablaka mögött.

- Szinte minden nővér a konventen kívül dolgozott, mindenki ott, ahol tudott, beleilleszkedve a dolgozó tömegbe; de volt, aki titkárnőként, vagy felsőfokú képzettséggel mint orvos, vegyész vagy tudományos intézeti kutató. A nővérek bizonyos távolságot tartottak munkatársaikkal és nem fedték föl szerzetesnői mivoltukat. Ha valakiről kiderült volna, hogy apáca, el kellett volna hagynia a csoportot, hogy ne veszélyeztesse a közösség életét. Emil atya homiliái és regulamagyarázatai indigóval gépelt papíron és magnószalagon jártak körbe az érdi és budapesti nővérek lakásai között. A szentgyónás helye és időpontja alkalmanként változott. A titoktartás és rejtettség biztosította a szerzetesélet új útjainak kibontakozását. Az engedelmesség jegyében ment mindenki a munkahelyére, mint a Bakonyban a földekre. Emil atya keményen kitartott abban, hogy amit Isten elvesz, az az Ő akarata. Ha azonban mi hagyunk el valamit kötelezettségeinkből, azért mi vagyunk a felelősek. Emil atya és Gemma anya belevéste a lényegest minden nővér szívébe, akik éppen konventen kívüli munkájukkal tették lehetővé az otthon végzett liturgiát, a zsolozsmát, a benső életet, a szerzetesélet fenntartását.

- 1965. november 3-án VI. Pál pápa magánkihallgatáson fogadta Emil atyát és Gemma anyát és bátorította őket a megkezdett úton.

- Az első nehézségek a rendőrséggel 1961-ben, majd 1965-ben kezdődtek. Egészen komoly lett a baj 1968-ban. Október végén az Ávó autói reggel 7-kor egyszerre álltak meg az érdi ház és minden budapesti kis közösségének lakása előtt! A REGINA MUNDI-t elárulták, felfedték! Ebben a reggeli időpontban a sororok egy része már munkába indult. Érden Emil atya, Gemma anya és két nővér volt otthon. A házkutatás folyamán az ávósok fölforgatták az egész házat a legkisebb sarokig, de semmi hazaárulásra vagy összeesküvésre utaló bűnjelet nem találtak, még egyetlen dollárt sem. Az igazi nagy bűn a közösségi szerzetesélet fenntartása volt! Az ávósok könyveket, írásokat, magnókazettákat pakoltak autóikba 8 lepecsételt zsákban. És elvitték Emil atyát és Gemma anyát is, külön autóban. A vallatók kíváncsiak voltak a nővérek életének minden részletére, külön-külön hallgatták ki őket. Este hazamehettek, de reggel újból meg kellett jelenniök a rendőrségen, egy egész hónapon át és reggeltől estig vallatták őket. A közösség ezalatt a hónap alatt kenyéren és vízen böjtölt. A nővéreket is behívták mind sorban kihallgatásra. Egy hónap múltán a rendőrségnek le kellett zárni az aktákat. Emil atyának és Gemma anyának megtiltották, hogy fiatalokkal foglalkozzanak, mert – mint az egész magyar szerzeteséletnek, – a REGINA MUNDI-nak is ki kell halnia. Az ávósoktól elköszönve Gemma anya megígérte nekik, hogy amíg él, mindennap imádkozik értük.

- A házakat, a sororokat hosszú időn át szigorúan szemmel tartotta az Ávó, a szomszédokat is kikérdezték felőlük. De azt a jelentést kapták, hogy ezek csak dolgoznak és a kertjüket művelik. Idővel a hatóságok rájöttek, hogy a Regina Mundi nem jelent veszélyt a rendszer számára, és hogy a sororok nem akarnak mást, mint imádkozni és dolgozni. Valahányszor külföldre kértek kiutazási engedélyt, szigorú vallatást kellett kiállniok, de Emil atya bölcsességét és M. Gemma karizmáját a vallatók is észrevették. Egy alkalommal ők maguk elismerték Emil atya bátorságát, hogy a számára megengedett legvégső határáig mindig elmegy, míg sok egyházi ember ezt nem így teszi – félelemből.

P. Naszályi Emil Punk M. Gemma anyával (a kép jobb oldalán) és Kinga sororral 1992. május 22-én Norcia-ban (Nursia) ezen umbriai város szülöttének, Szent Benedeknek szobránál.

Azon a napon ünnepélyes keretek között adták át Cascia-ban Gemma anyának a "Szent Rita nemzetközi díjat" azért a hűséges és bátor tanúságtételért, amelyet ciszterci közössége az ő vezetése alatt tanúsított az elnyomatás évtizedeiben.

- Ilyen veszélyes helyzetek ellenére M. Gemma apátnői benedikálása 1971. december 15-én megtörtént Endrédy Vendel apátúr kezéből Pannonhalmán. Apátúr akkor egy apátnői keresztet ajándékozott M. Gemmának.

- Az élet ment tovább. Építkezés kezdődött. Az érdi házat bővíteni kellett, ez mintegy tíz nővér számára jelentett otthont. Ez alkalommal az Ávó megelégedett néhány fotó elkészítésével. A zord idők enyhültek, a nővéreket a hatóságok megtűrték. Isten lassan, de biztosan valósította meg terveit. A politikai rendszerváltás következtében a Ciszterci Rend újból legálissá lett Magyarországon. A Regina Mundi továbbra is ugyanolyan rejtett maradt, mint eddig, de szabad jelölteket fölvennie, novíciákat beöltöztetnie és fogadalomra bocsátania őket. 1989-ben végre a szerzetesrendek feloszlatását elrendelő dekrétum visszavonása lehetővé tette a Regina Mundi Apátságának hivatalos elismerését, ezt 1990. január 8-án írta alá az illetékes minisztérium. Rendi jogi helyzetét tekintve a Regina Mundi apátsága közvetlenül a Ciszterci Rend (római) Generális Apátjától függ.

- A közösség munkája révén és nagylelkű adományozók segítségével templom és monostor épült mintegy harminc nővér számára Érden, a saját telkükön. 1993. szeptember 11-én volt az ünnepélyes templomszentelés. A nővérek szabad újracsoportosulása és a külső munka itthonira váltása a monasztikus élet új felvirágzását eredményezte és új fölragyogását a világ felé. A monostorba csoportok érkeznek lelkigyakorlatok végzésére; magányra, csendre, imádságra éhes lelkek keresik fel ezt a helyet és a vasárnapi szentmisén a környékbeliekkel tele van a templom. A közösség életét fiatal nővérek érkezése erősíti meg, akik csatlakoznak az idősebbekhez az áldozatban és közbenjáró imádságban hazájukért és az egész világért. 

- A 3. évezred kezdetén, 2002. november 7-én Naszályi Emil atya, a Regina Mundi alapítóatyja és lelki mestere 92 éves korában a mennyei hazába költözött. Teste az általa alapított monostor kriptájában nyugszik. Tanítása és tanúságtétele változatlanul tovább él a közösség életében.

- Punk M. Gemma anya 75 évnyi kitartó elöljárói szolgálatának jubileuma után 2022. február 5-én a közösség új elöljárót, apátnőt választott Kastelik Rafaéla nővér személyében. A nővérek továbbra is Szent Benedek Regulája szerint, az Isten dicséretére végzett latin nyelven énekelt ünnepélyes liturgiával, valamint kezük munkájával és szíves vendéglátással „szentséggel és bátorsággal” végzik szolgálatukat.

 

 

 

H-2030 Érd,

Tárnoki út 11.

Tel.: (+36-23) 374-768, (+36-23) 390-501