Jézus bejárt minden várost és falut, tanított zsinagógáikban, hirdette az Ország evangéliumát és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Látván a tömeget, megesett rajtuk a szíve, mert törődöttek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Akkor így szólt tanítványaihoz: "az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek ezért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába" (Mt 9, 35-38). Azt várnánk, hogy Jézus a legrövidebb és leghatásosabb utat választja ahhoz, hogy elegendő munkaerőt kapjon: maga imádkozik Atyjához. Ehelyett a tanítványokra bízza az imádságot. Akkor is, most is. A lelki ínség ma sem kisebb, mint Jézus korában. Ha csak hazánkat nézzük: hányan vannak, akik ismerik Jézust, akik megértették az evangélium jó hírét, akik tudják, hogy a végtelenül hatalmas Isten gyermekeivé akar fogadni mindnyájunkat, hogy a földi élet csak előkészület a valóságosabb, örök életre? Jézus most is tőlünk várja az imádságot. Azt hiszem, Magyarországon ma még csak kevés helyen imádkoznak komolyan hivatásokért. Főleg a szülők nem imádkoznak azért, hogy az Isten saját gyermekeik közül válasszon papot és szerzetest. Hogyan is tudnák ezt őszintén kérni, mikor a legtöbb szülő a cölibátust és a szüzességet természetellenesnek tartja? Hogyan tudnának hittel imádkozni azok a szülők, akik alig járulnak a szentségekhez, és ha járulnak is, nem nagyon értik, mit történik ott? Nem tudják, hogy Jézus bocsátja meg bűneiket, Ő támasztja őket új életre a szentgyónásban, önmagával táplálja őket a szentmisében. Ha majd úgy szomjazzák Krisztus szavát, mint a kiaszott föld a tavaszi esőt, ha úgy éhezik Krisztus Testét és Vérét, mint a mindennapi kenyeret, akkor megértik, miért van szükség papokra. Akkor tudnak majd szívből imádkozni. Jézus megígérte, hogy az Atya mindent megad azoknak, akik Őt a Fiú nevében kérik (Jn 15, 16; 16, 23). Papi és szerzetesi hivatásokért imádkozni pedig egészen biztosan az Ő nevében való imádság. Azokon a helyeken, ahol ezt az imádságot komolyan veszik, az eredmény nem marad el: növekszik a hivatások száma. Azt ajánlom, apák és anyák ajánlják fel az Istennek gyermeküket még születése előtt: "Úr Jézus, Neked szenteljük gyermekünket. Tedd, hogy mindenben a Te akaratodat keresse, hogy életével Téged szolgáljon. Nagyon hálásak lennénk, ha megtisztelnéd azzal a kegyelemmel, hogy közvetlen szolgálatodra hívod meg a papságban vagy a szerzeteséletben. De ebben is legyen meg a Te akaratod." Plébániáknak, szerzetesközösségeknek azt ajánlom, kövessék azok példáját, akik rendszeres szentségimádást tartanak a hivatásokért. Ne fáradjanak bele a kérésbe. Addig kérjenek, zörgessenek, kopogjanak, amíg az Atya ajtót nem nyit nekik. Végül álljon itt II. János Pál pápa hivatásokért való imádsága: