Menü
Intézményeink
Zirci Ciszterci Apátság Látogatóközpont
Zirc
Keresés
Galéria
Eseménynaptár
Szent Bernát idézetek
hírek
Harminc éve halt meg Endrédy Vendel zirci apát
2011.12.29
ENDRÉDY VENDEL O.Cist. zirci apát
1895-1939-1981
A Sopron megyei Fertőendréden született, 1895. január 19-én, mélyen vallásos családban. 1919. december 28-án szentelték pappá. 1921. augusztus 31-én ünnepélyes fogadalmat tett. 1922-ben tanári oklevéllel a zsebében, apátja kinevezi a rend budai gimnáziumába matematika-fizika tanárnak. Igazi pap-tanár egyéniség, aki diákjait minden ismeret forrásához, Istenhez vezeti:
"Csodálatosan szép a világ, és csodálatosan szép a matematika, mert az Isten adta, de a legcsodálatosabb az értelmes emberi lélek, ha az Isten él benne." Egész lényéből örök mosolygásából áradt a megértő, segítő emberszeretet.
1938-ban a gimnázium igazgatójává nevezik ki. 1939. március 18-án nagy többséggel a Zirci Apátság apátjává választják.
1950-ben a szerzetesek elhurcolásakor 500 szerzetesnővért fogadott be a zirci apátságba, akik között jelentős számban voltak súlyos fekvőbetegek. Úgy gondoskodott róluk, mint saját rendtársairól.
1950. október 29-én letartóztatták és 8 hónapi embertelen kínvallatás után, a Grősz perben 14 évi szabadságvesztésre ítélték. Hat évig magánzárkában, teljes elhagyatottságban, megfagyott kézzel, lábbal, kihullott fogakkal, megalázottan név nélkül - 475-D-975 -, de töretlen hittel és lélekkel élt.
"Minden lelki és idegerőmmel azon dolgoztam, hogy lefoglaljam magamat pozitív irányban. Minden ami jó és szép volt az életemben, azt többszörösen átéltem. Így duplázódott meg bennem Isten kegyelme, amely állandóan erősített a rabéletben."
1956. november 1-én rövid időre kiszabadult. 1957. március 1-én visszaviszik a börtönbe, ahonnan súlyos betegsége miatt 1957. augusztus 23-án ideiglenesen szabadlábra helyezik, majd 1957. december 17-én Pannonhalmára az idős szerzetesek szociális otthonába internálják.
1981. december 29-én hosszú, küzdelmes keresztút után hazatért Isten Országába. A zirci apátság templomában nyugszik, Szent Bernt oltára alatt.
Visszaemlékezéseiben a következőket írja:
"Nem adnám oda a hatévi börtönélet szenvedéseit semmi földi kincsért. Valami óriási értéktöbbletet kaptam. Nem tudok haragudni senkire bántóim, kínzóim közül. Szeretek értük imádkozni úgy szívből, igazán. Ott is találkoztam igazán jó emberekkel."
"MARADJ VELEM, URAM, MERT ESTELEDIK."
Gyémántmisém emlékére
Pannonhalma, 1979. december 28. E.V.